Kutyák külső élősködői
Kedvenc kutyánkra számos külső élősködő leselkedik. A parkokban és a szabad természetben tett séták, a többi kutyával esetleg más állattal való találkozások minden nap új lehetőséget teremtenek a parazitáknak a támadásra. A kirándulások során más állatoktól közvetlenül, vagy a többi állat által gyakran látogatott helyeken a környezetből is különféle külső élősködőkkel fertőződhetnek.
A bolhásság az egyik leggyakoribb probléma kutyáink esetében. A kutya saját bolhafajának tekintett kutyabolha (Ctenocephalides canis) meglehetősen hűséges típus, a kutyán kívül csak alkalomszerűen és rövid ideig telepszik más gazdafajra. Alapvetően más a helyzet a macskabolha (Ctenocephalides felis) esetében, ugyanis a nemzetközi tapasztalatok alapján a macskabolha nem csak a cicákon fordul elő túlnyomó többségben, hanem a kutyabolhát fokozatosan kiszorítva, napjainkban már kutyákon is ez a domináns bolhafaj. Ennek részben ellentmondanak a legújabb hazai vizsgálatok (Farkas és Földvári, 2006), melyek szerint kutyákon a kutyabolha nagyobb mennyiségben volt megtalálható, mint a macskabolha. A macskabolha sikerének egyik oka az, hogy több gazdához is alkalmazkodott, a macskán és a kutyán kívül akár az embert is megcsipkedheti. Kutyán elvétve más bolhafajok, pl. az emberbolha (Pulex irritans) is előfordul. A kifejlett állapotban néhány milliméter nagyságú bolhák a vérszíváson kívül számos egyéb módon károsítják kedvenc kutyáinkat, allergiás bőrgyulladást okozhatnak, kórokozókat és bélférgeket terjesztenek. A bolhás eb gyakran és hevesen vakarózik, nyugtalan. A bolha nyálában lévő anyagokra allergiásan reagáló kutyákon súlyos bőrgyulladás jelentkezik. Amennyiben a kutya szőrén öt kifejlett bolhát találunk, ez egyben azt jelenti, hogy a környezetében mintegy 95 bolha fejlődési alak búvik meg és várja az alkalmat, hogy kifejlett bolhává alakulva vért szívhasson.
További részletek a bolhákról >>
A kullancsokkal (hazánkban főként Ixodes és Dermacentor fajok) való találkozáshoz a derék házőrzőknek nem kell a legközelebbi bokrokkal, aljnövényzettel dúsan benőtt területig elsétálni, ugyanis a kullancsok a gondozott kertekben és parkokban is megtelepedhetnek. A többnyire sötét színű élősködők kifejlődve 2-3 milliméter nagyságúak, viszont a nőstény kullancs vérszívást követően akár borsó-bab méretet is elérhet. A kullancs csípésének a helyén, kis területen bőrgyulladás alakulhat ki, azonban az igazi kockázatot a kórokozók átvitele jelenti. A kullancsok többféle fertőző betegség kórokozóját terjesztik vérszívás során, ezek közül a Lyme borreliosis (régebbi nevén Lyme kór) emberre és kutyára egyaránt veszélyt jelent. Hazánkban nagy területeken elterjedt és egyre több kutyát fenyeget a babesiosis, amelyet szintén a kullancsok terjesztenek vérszívás útján.
További részletek a kullancsokról >>
A rühösség kutyákon három különböző rühatka kártétele következtében alakulhat ki. A leggyakoribb a fülrühösség (a parazita neve: Otodectes cynotis), amelyre a fejrázás, vakarózás, elhanyagolt esetekben már fejoldaltartás, súlyos szövődményként egyensúlyzavar jellemző. A külső hallójáratban nagy mennyiségű, barna, ragadós váladék képződik. A kifejlett állapotban mintegy 0,3 milliméter nagyságú, a külső hallójáratban mászkáló rühatkák fültükrözés során felfedezhetők. A rendkívül ritkán, fiatal kutyáknál előforduló fejrühösség (ez az élősködő a Notoedres cati) jellemzően a fejen, a fül külső felületén, a nyakon, esetenként a mellső lábakon okoz apró, göbös, viszkető elváltozást. Ez a rühatkafaj beássa magát a szerencsétlen eb bőrének rétegei közé, ezért a bőr felszínén való keresgélés helyett a kimutatását célzó vizsgálatokhoz is bőrkaparékot kell a laboratóriumba küldeni.
Az egész testre kiterjedni képes rühösségért felelős, 0,2-0,3 mm méretű Sarcoptes scabiei var. canis nevű rühatka is beássa magát és kezdetben a fülek szélén, majd a nyakon, a hason és a test egyéb tájain idéz elő tüneteket. Kutyáknál ritkán, vadon élő és tenyésztett rókáknál gyakrabban fordul elő. A bőrön piros udvarral körülvett csomók, pikkelyezés, később egyre vastagodó sárga pörkök és szőrhullás jelentkezik.
A mélyen a bőrben élősködő, mintegy 0,2 mm nagyságú szőrtüszőatka (Demodex canis) kisebb számban az egészséges kutyákon is előfordul, anélkül, hogy bármilyen látható elváltozást okozna. Az időnként kialakuló, súlyos, olykor halálos kimenetelű szövődményekkel járó bőrbetegség hátterében örökletes tényezők találhatók. A klinikai tünetekben mutatkozó esetekben a kutya immunrendszere meggyengül, ezért nem képes a szőrtüszőatkák elszaporodását korlátozni, és szőrhullással, a bőr megvastagodásával, súlyos esetekben teljes testfelületre kiterjedő gennyes bőrgyulladással járó betegség alakul ki. A szőrtüszőatka-kór, azaz demodicosis önmagában nem okoz vakarózást, viszont annál látványosabb szőrhullással jár.
Sasszemű gazdik által már szabad szemmel is felfedezhetők a kifejlett állapotban mintegy 0,5 milliméter nagyságú, sárgás színű ragadozóatkák (Cheyletiella fajok). Megjelenésük következtében a kutyán a fejen és a gerinc vonalában szőrhullás, apró bőrsérülések és fehér, korpaszerű anyag felrakódása várható. Kutyákon meglehetősen ritkán diagnosztizált élősködő, azonban az ölben dajkált kedvenc állatról átmászhat az emberre, és a gazdiba is belekóstolhat.
A kutyáink szőrzetét rágcsáló szőrtetvek (Trichodectes canis) alig valamivel nőnek nagyobbra az 1 milliméteres nagyságnál, világos sárga színűek, szőrhullást, korpázást, bőrgyulladást okozhatnak. Az igencsak ritkán megállapított parazitózishoz további súlyosbító tényező járul, a szőrtetvek ugyanis egy galandféreg fajt is közvetítenek a kutyák irányában.
Szintén meglehetősen ritkán, elhanyagolt kutyákon fedeznek fel valódi, azaz vérszívó tetveket (Linognathus piliferus). Ezek a testszerte előforduló, 1,5-2 mm hosszú, sárgásfehér élősködők szabad szemmel már jól láthatók, szőrhullást, vakarózást okoznak és a bolhássághoz hasonló módon folyamatosan zaklatják, idegesítik a kutyát.
A kutyák sűrű és hosszú szőrzete kedvező feltételeket biztosít az élősködők megtelepedéséhez. A különböző paraziták táplálkozási módja, szaporodási ciklusa erősen eltérhet egymástól, ami nem csak az általuk okozott kártételek sokféleségét eredményezi, de megnehezíti az ellenük történő védekezést is. Minden esetben forduljanak kedvenceik állatorvosához, és beszéljék meg vele a kutyák külső élősködők elleni védelmének egész évre kiterjedő programját. Bizonyos permetrin tartalmú szerekkel a macskával szoros kontaktusban élő (kölcsönös nyalogatás) kutyák kezelése nem ajánlott a cicák védelme érdekében.
Kedvenc kutyánkra számos külső élősködő leselkedik. A parkokban és a szabad természetben tett séták, a többi kutyával esetleg más állattal való találkozások minden nap új lehetőséget teremtenek a parazitáknak a támadásra. A kirándulások során más állatoktól közvetlenül, vagy a többi állat által gyakran látogatott helyeken a környezetből is különféle külső élősködőkkel fertőződhetnek.
A bolhásság az egyik leggyakoribb probléma kutyáink esetében. A kutya saját bolhafajának tekintett kutyabolha (Ctenocephalides canis) meglehetősen hűséges típus, a kutyán kívül csak alkalomszerűen és rövid ideig telepszik más gazdafajra. Alapvetően más a helyzet a macskabolha (Ctenocephalides felis) esetében, ugyanis a nemzetközi tapasztalatok alapján a macskabolha nem csak a cicákon fordul elő túlnyomó többségben, hanem a kutyabolhát fokozatosan kiszorítva, napjainkban már kutyákon is ez a domináns bolhafaj. Ennek részben ellentmondanak a legújabb hazai vizsgálatok (Farkas és Földvári, 2006), melyek szerint kutyákon a kutyabolha nagyobb mennyiségben volt megtalálható, mint a macskabolha. A macskabolha sikerének egyik oka az, hogy több gazdához is alkalmazkodott, a macskán és a kutyán kívül akár az embert is megcsipkedheti. Kutyán elvétve más bolhafajok, pl. az emberbolha (Pulex irritans) is előfordul. A kifejlett állapotban néhány milliméter nagyságú bolhák a vérszíváson kívül számos egyéb módon károsítják kedvenc kutyáinkat, allergiás bőrgyulladást okozhatnak, kórokozókat és bélférgeket terjesztenek. A bolhás eb gyakran és hevesen vakarózik, nyugtalan. A bolha nyálában lévő anyagokra allergiásan reagáló kutyákon súlyos bőrgyulladás jelentkezik. Amennyiben a kutya szőrén öt kifejlett bolhát találunk, ez egyben azt jelenti, hogy a környezetében mintegy 95 bolha fejlődési alak búvik meg és várja az alkalmat, hogy kifejlett bolhává alakulva vért szívhasson.További részletek a bolhákról >>
A kullancsokkal (hazánkban főként Ixodes és Dermacentor fajok) való találkozáshoz a derék házőrzőknek nem kell a legközelebbi bokrokkal, aljnövényzettel dúsan benőtt területig elsétálni, ugyanis a kullancsok a gondozott kertekben és parkokban is megtelepedhetnek. A többnyire sötét színű élősködők kifejlődve 2-3 milliméter nagyságúak, viszont a nőstény kullancs vérszívást követően akár borsó-bab méretet is elérhet. A kullancs csípésének a helyén, kis területen bőrgyulladás alakulhat ki, azonban az igazi kockázatot a kórokozók átvitele jelenti. A kullancsok többféle fertőző betegség kórokozóját terjesztik vérszívás során, ezek közül a Lyme borreliosis (régebbi nevén Lyme kór) emberre és kutyára egyaránt veszélyt jelent. Hazánkban nagy területeken elterjedt és egyre több kutyát fenyeget a babesiosis, amelyet szintén a kullancsok terjesztenek vérszívás útján.
További részletek a kullancsokról >>
A rühösség kutyákon három különböző rühatka kártétele következtében alakulhat ki. A leggyakoribb a fülrühösség (a parazita neve: Otodectes cynotis), amelyre a fejrázás, vakarózás, elhanyagolt esetekben már fejoldaltartás, súlyos szövődményként egyensúlyzavar jellemző. A külső hallójáratban nagy mennyiségű, barna, ragadós váladék képződik. A kifejlett állapotban mintegy 0,3 milliméter nagyságú, a külső hallójáratban mászkáló rühatkák fültükrözés során felfedezhetők. A rendkívül ritkán, fiatal kutyáknál előforduló fejrühösség (ez az élősködő a Notoedres cati) jellemzően a fejen, a fül külső felületén, a nyakon, esetenként a mellső lábakon okoz apró, göbös, viszkető elváltozást. Ez a rühatkafaj beássa magát a szerencsétlen eb bőrének rétegei közé, ezért a bőr felszínén való keresgélés helyett a kimutatását célzó vizsgálatokhoz is bőrkaparékot kell a laboratóriumba küldeni.
Az egész testre kiterjedni képes rühösségért felelős, 0,2-0,3 mm méretű Sarcoptes scabiei var. canis nevű rühatka is beássa magát és kezdetben a fülek szélén, majd a nyakon, a hason és a test egyéb tájain idéz elő tüneteket. Kutyáknál ritkán, vadon élő és tenyésztett rókáknál gyakrabban fordul elő. A bőrön piros udvarral körülvett csomók, pikkelyezés, később egyre vastagodó sárga pörkök és szőrhullás jelentkezik.
A mélyen a bőrben élősködő, mintegy 0,2 mm nagyságú szőrtüszőatka (Demodex canis) kisebb számban az egészséges kutyákon is előfordul, anélkül, hogy bármilyen látható elváltozást okozna. Az időnként kialakuló, súlyos, olykor halálos kimenetelű szövődményekkel járó bőrbetegség hátterében örökletes tényezők találhatók. A klinikai tünetekben mutatkozó esetekben a kutya immunrendszere meggyengül, ezért nem képes a szőrtüszőatkák elszaporodását korlátozni, és szőrhullással, a bőr megvastagodásával, súlyos esetekben teljes testfelületre kiterjedő gennyes bőrgyulladással járó betegség alakul ki. A szőrtüszőatka-kór, azaz demodicosis önmagában nem okoz vakarózást, viszont annál látványosabb szőrhullással jár.
Sasszemű gazdik által már szabad szemmel is felfedezhetők a kifejlett állapotban mintegy 0,5 milliméter nagyságú, sárgás színű ragadozóatkák (Cheyletiella fajok). Megjelenésük következtében a kutyán a fejen és a gerinc vonalában szőrhullás, apró bőrsérülések és fehér, korpaszerű anyag felrakódása várható. Kutyákon meglehetősen ritkán diagnosztizált élősködő, azonban az ölben dajkált kedvenc állatról átmászhat az emberre, és a gazdiba is belekóstolhat.
A kutyáink szőrzetét rágcsáló szőrtetvek (Trichodectes canis) alig valamivel nőnek nagyobbra az 1 milliméteres nagyságnál, világos sárga színűek, szőrhullást, korpázást, bőrgyulladást okozhatnak. Az igencsak ritkán megállapított parazitózishoz további súlyosbító tényező járul, a szőrtetvek ugyanis egy galandféreg fajt is közvetítenek a kutyák irányában.
Szintén meglehetősen ritkán, elhanyagolt kutyákon fedeznek fel valódi, azaz vérszívó tetveket (Linognathus piliferus). Ezek a testszerte előforduló, 1,5-2 mm hosszú, sárgásfehér élősködők szabad szemmel már jól láthatók, szőrhullást, vakarózást okoznak és a bolhássághoz hasonló módon folyamatosan zaklatják, idegesítik a kutyát.
A kutyák sűrű és hosszú szőrzete kedvező feltételeket biztosít az élősködők megtelepedéséhez. A különböző paraziták táplálkozási módja, szaporodási ciklusa erősen eltérhet egymástól, ami nem csak az általuk okozott kártételek sokféleségét eredményezi, de megnehezíti az ellenük történő védekezést is. Minden esetben forduljanak kedvenceik állatorvosához, és beszéljék meg vele a kutyák külső élősködők elleni védelmének egész évre kiterjedő programját. Bizonyos permetrin tartalmú szerekkel a macskával szoros kontaktusban élő (kölcsönös nyalogatás) kutyák kezelése nem ajánlott a cicák védelme érdekében.
