Tappancsvilág

www.tappancsvilag.hu



Navigáció : Hírközpont

Sárgacsőrű gengszterek Phi Phi szigetén |
2008.04.12.
Címkék: Thaiföld, mayna, mejnó, pásztormejnó




Útikönyvünk, a Lonely Planet 2005-ben kiadott magyar fordítása szerint Phi Phi szigete a szökőár előtti időkben hírhedt volt a szállodai lopásokról. Thaiföldi utazásunk során nehéz volt elképzelni, hogy a békés, jóindulatú, mindig előzékeny és mosolygós emberek által lakott országban bűnözők tevékenykednének. Phi Phi szigetén mégis találkoztunk egy jól szervezett, rafinált tolvajbandával. Minden nap. Csak éppen haragudni nem tudtunk rájuk. Ők voltak a sárgacsőrűek bandája.


A sárgacsőrű gengszterek bűnszövetkezetét egy seregélyféle madár, a pásztormejnók (Acridotheres tristis) képviselői alapították. A trópusi seregélyek ezen képviselői mintegy 25 centiméter hosszúak és meglehetősen masszív felépítésűek. A faj Dél-Ázsiában széles körben előfordul, az utóbbi 10-15 évben arra is felfigyeltek a kutatók, hogy erősen terjeszkedik, és Dél-Afrikában, Ausztráliában, valamint egyre több óceáni szigeten is megtalálta az életfeltételeit.

Az új területek meghódítása részben emberi hatásra történt, az Indiában a farmerek barátjaként emlegetett, szorgos rovarevőt az ültetvények védelme céljából telepítették például Ausztráliába. Ez utóbbi rossz ötletnek bizonyult, mivel a tollas vendégmunkások a rovarkártevők helyett a megvédendő gyümölcsöket kezdték dézsmálni. Az újonnan meghódított területeken a pásztormejnók a helyi természetvédőknek is főfájást okoztak, amikor az őshonos madarakat a fészkelő helyeikről elkezdték kiszorítani, illetve még azok tojásait is felfalták. Mint a seregélyek általában, változatosan táplálkoznak: rovarok, gyümölcsök, a tengerparton elcsípett apró élőlények mind gazdagítják az étlapot.

Phi Phi szigetén az ember – nem elhanyagolható mértékben a sápadtarcúak – megjelenésének hatására a leleményes pásztormejnók átképezték magukat zsömle-, grillezett tintahal-, sült csirkecomb- és süteményevő madarakká.

Ezek a finom falatok gyakran elrepülnek az éttermek körül lebzselő madarak csőréig, de nem mindig. A tollas gengszterek pedig sokan vannak, az emésztésük gyors, és a terített asztalok látványának nem tudnak ellenállni. A bűnözés jól szervezett módszerei beindulnak.


Első fázis

A trópusi klímának megfelelő, oldalfalak nélküli, nyitott éttermek körül a sárgacsőrűek igyekeznek észrevetetni magukat a falatozó vendégekkel: füttyögve ugrálnak a fűben, a bokrok ágaira telepedve illegetik magukat és figyelnek.

Ilyenkor szoktak röpködni feléjük a zsömledarabok.



Második fázis

A sárgacsőrűek megjelennek az étteremben, felülnek az üres székek háttámlájára, begyalogolnak az asztalok közé. Az ücsörgő vendéggel szemmagasságban helyet foglaló madarak mélyértelmű pillantásokat vetnek az emberekre: „Jó napot kívánok, itt vagyunk, ideje lenne észrevenni minket.” Ez jellemzően a müzlihullás ideje.

(Hasonló esetet már átéltünk a budafoki úti gyorsétterem teraszán, amikor egy kis veréb a velünk szemközt lévő szék háttámlájára felült, és kinézte a szánkból a sült krumplit. Persze, hogy kapott.)

A második fázis csúcspontjaként az üres asztalok tetején a sárgacsőrűek felvonultatják a féllábúakat és a sántákat, akiknek szinte minden alkalommal a legjobb falatokból adnak a vendégek.



Harmadik fázis

A sárgacsőrűek lopnak a tányérokról. Amint a vendégek felállnak egy asztaltól, a madarak azonnal lecsapnak a maradékokra, és lakmároznak, amíg a személyzet meg nem érkezik. Ha két vendég eszeget egy asztalnál, majd az egyikük feláll, és a svédasztalhoz indul némi utánpótlásért, az ülve maradt másiknak ébernek kell lennie. Az üresen maradt hely lehetőségét kihasználva, a sárgacsőrűek a földről felszökkenve, az ember orra elől is elcsenik a falatokat.

A vendégek közül egyesek bosszankodnak, mások nevetnek, és kitűnően szórakoznak a tolvajbanda trükkjein. Mi az utóbbiak közé tartoztunk.
Aztán csak ül a derék turista a kellemesen szellős, tengerparti étteremben, elmereng a természet csodáin, és az jár a fejében, milyen furcsa szerzetek vagyunk mi, emberek. Az ebédlőasztalra felmászó bogarat undorral lepöcköljük, az étterembe bemerészkedő patkányt csapkodva elkergetjük, ha pedig egy boa jelenik meg kígyózva az asztalok között, akkor a vendégek szaladnak világgá. Egy mutatós, és kellemesen éneklő madár viszont lophat az asztalról, odapöttyinthet az abroszra, még bátorítást is kap hozzá tőlünk.

A madarak meghatározását a képek alapján dr. Kiss Zsolt végezte, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a segítséget.



A vendéglők asztalai körül lebzselő, kézből etethető vadmadarakkal Németország legmagasabb pontján, a Zugspitze tetején is találkoztunk – a sárgacsőrűeket ott a havasi csókák képviselték:
Banjer: holland eb a német csúcson


Thaiföldről származó további képriportjaink:
Orchideák őrzői Phuketen
Tibi és a sárgacsőrűek bandája Phi Phi szigetén
Thaiföldi pillanatképek macskákkal




Fotók: OTAM Kft., minden jog fenntartva




Kedvenc fotónk

Fotógalériák


Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!

{{VOTE}}

Tudta-e?
Az emberi használatra készült láz- és fájdalomcsillapítók jelentős része mérgezést okozhat macskán.

Lap tetejére
  Jogi nyilatkozat  
2007. World of Paws - All rights reserved