
	Örökbefogadás Fajtabemutató Kennelbemutató Teendők a kölyökkutyával Egészségvédelem Életmód Mikrochip kutyákban Események Kozmetika Táplálás Vicces fotók Frontline termékcsalád Fedezze fel a szinergizmusban rejlő erőt


	Fajtabemutató Teendők a kiscicával Egészségvédelem Életmód Mikrochip macskákban Események Táplálás Vicces fotók Frontline termékcsalád


	Riportok Állatkertek, vadasparkok


	Múltbéli babonák Tévhitek napjainkból


	Apróhirdetések Hasznos érdekességek Meghökkentő érdekességek Kultúra & szórakozás Utazás Szállás Veszettség-mentes Övezet Tenyésztő és állatorvos: egy hajóban eveznek Gazdik egészsége


	Fertőző betegségek Belső élősködők


	Fertőző betegségek Belső élősködők Külső élősködők


	Biomill kutyatápok


	Frontline Combo spot on Frontline spot on Frontline spray


	Fertőző betegségek Belső élősködők


	Fertőző betegségek Belső élősködők Külső élősködők


	Biomill macskatápok


	Frontline Combo spot on Frontline spot on Frontline spray


	Állati vicces Könyvajánló Óriások vállán Szerzőink tollából

RSS Feed
Navigáció : Hírközpont

Pantanal: Dél-Amerika egyik látványossága Szegeden

2008.08.03.
Címkék: Pantanal , Szegedi Vadaspark , kapibara , tapír , vízidisznó

A Szegedi Vadaspark nevét a Dél-Amerikában honos fajok széles repertoárja, és a tenyésztésben elért eredmények tették nemzetközi szinten is ismertté. A természetes erdőben kialakított park útjait bejáró látogatónak olyan érzése támad, mintha a vadonban túrázva pillanthatná meg a különleges állatvilágot.

Nemcsak a magyar, hanem a világ állatkertjeit is számításba véve, az egyik legtermészetszerűbb, a tapírok igényeinek legjobban megfelelő kifutó a szegedi Pantanal. A mocsárvidékről elnevezett bemutató egy nagy kiterjedésű, náddal, sással és egyéb növényekkel borított, vizes élőhelyet foglal magában. Ez a tapírok (Tapirus terrestris) és a vízidisznók (Hydrochaeris hydrochaeris), azaz a kapibarák birodalma.

A Pantanal kifutót egy kánikulai napon megcsodálva könnyen keletkezik a látogatóban olyan érzés, mintha a Mato Grosso egyik mocsaránál járna. Dél-Amerikán kívül talán a világon sehol nem jut ilyen hatalmas és pompásan kialakított terület egy pár tapírnak. A jámbor vastagbőrűek kitűnően érzik magukat Szegeden, és ennek egyik biztos jeleként hagyományosnak tekinthető a csíkos utódok világrajövetele, hiszen eddig négy kistapír született a vadasparkban. A kifutóban látható Tibor, a közelmúltban született, csíkos tapírkölyök, aki még apróságnak számít a két mázsa testtömeg körüli szülők árnyékában.

Akár távolról nézem, akár közelről, jól megnőttek ezek a tapírok

A víz egyes helyeken elég mély ahhoz, hogy a vízidisznók akár búvárkodva kutassanak növényi csemegék után. Nevükkel ellentétben a kapibarák nem a disznófélékhez, hanem a rágcsálókhoz tartoznak, és kifejlett állapotban 40 kilogramm körüli testtömegüknek köszönhetően a világ legnagyobb rágcsálója címet is birtokolják.

A két növényevő faj – csakúgy, mint őshazájában – súrlódások nélkül megfér a hatalmas területen. A szegedi Pantanal állatállománya az eredeti tervekhez képest gyorsan kibővült több békafajjal, apróbb halakkal és mocsári teknősökkel. Utóbbiak a Tisza árterületétől messze vetődött, eltévedt és állatvédők által felkarolt példányokból kerültek ki, az előbbiek pedig úgymond „megteremtek” a nádassal övezett tóban és mocsárban.

A búvár éppen felbukkan

Az eredeti terv a szegedi Pantanal esetében érdekes kifejezés. A pampának, tehát füves dél-amerikai pusztának szánt területen a mélyebben fekvő részt több alkalommal elborította az eső- és talajvíz, amit még hosszas szivattyúzással sem lehetett kiszárítani. A magyar találékonyság ezt a helyzetet is megoldotta, és a természetes adottságokhoz kitűnően igazodó vizes élőhelyet alakítottak ki a száraz pampa helyett.
A vízben legelésző kapibarák és tapírok biztosan nem bánták ezt a fordulatot.