|
||||||||
Címkék: betegség, egészségvédelem, fertőző betegség, macska, panleukopenia, parvovírus A feline panleukopenia vírus (FPV) a parvovírusok közé tartozó kórokozó, amely a házimacskában és egyéb macskaféle ragadozókban képes szaporodni és betegséget előidézni. Kutyákban tünetek előidézése nélkül megjelenhet a nyirokszervekben, a lépben és a csontvelőben, viszont a bélben nem, és ürítésre sem kerül. A kutyákat és a kutyaféle ragadozókat egy másik parvovírus, a canine parvovírus (CPV) károsítja. A vírusok között is igen aprónak számító (a neve is a „kicsi” szóból ered) parvovírus makacs ellenfél, amelyik rendkívül ellenálló a környezet fizikai és kémiai hatásaival szemben. Az állati szervezetből a fertőzött környezetbe kerülve hónapokig, talán évekig is életképes. A beszáradást, és a hőmérsékleti ingadozásokat jól viseli, egyes feltételezések szerint a világűr hidegében történő utazást is átvészelné. A zsíroldószerekkel való tisztítást túléli, számos fertőtlenítőszer is hatástalan vele szemben, biztos elpusztítása nátrium-hipoklorit, azaz klórtartalmú fertőtlenítőszerek és formaldehid bevetésével érhető el. A vírus a fertőzött állatok bélsarával, hányadékával, vizeletével és nyálával ürül. A beteg állatokkal való közvetlen érintkezés mellett a vírussal szennyezett tárgyakkal is közvetíthető a betegség. A fertőződés szájon keresztül történik, a lappangási idő néhány nap. A vírus az intenzíven osztódó sejteket károsítja, a legnagyobb pusztítást a csontvelőben és a bél nyálkahártyájában végzi. A csontvelő pusztulása miatt az ezáltal termelt vérsejtek száma hirtelen, nagy mértékben lecsökken. A fehér vérsejtek számának megfogyatkozása az immunrendszer kiszolgáltatott állapotát idézi elő, ezért a legkülönfélébb kórokozók könnyű elszaporodási lehetőséghez jutnak. A panleukopenia elnevezés a vér alakos elemeinek megfogyásából ered. A vékonybél nyálkahártyájának lerombolása a másik jellemző kártétel, ez adta a betegség másik elnevezését, ami a fertőző bélgyulladás. A bélgyulladás jellegzetes tünetei a hányás és a hasmenés, amely utóbbi véres is lehet. A súlyosan károsodott vékonybél nem tudja ellátni felszívó és védekező feladatait: a tápanyagok felszívódása leáll, és a kórokozók előtt szabaddá válik az út a bél üregéből a szervezet belseje felé. A legsúlyosabb következmények a 6-14 hetes cicákban jelentkeznek. A lázas, étvágytalan, súlyosan elesett, hányással, hasmenéssel küszködő betegek gyorsan kiszáradnak, és az első tünet jelentkezésétől számított 3-5 napon belül elpusztulhatnak a leggondosabb állatorvosi kezelés ellenére is. A megfelelő ellátás nélkül maradt beteg cicák 75-80%-a elhullik. A vérfogyottság az elhúzódó esetekben válhat láthatóvá. A hasmenés véressé válása a kedvezőtlen kilátásokat a rossz kategóriába helyezi át, a testhőmérséklet normális alá csökkenése az elhullás előtti végső fázis egyik jellemzője. A vírust hordozó anyamacska szervezetében a magzatok fertőződése méhen belül is megtörténhet. A vemhes macskák vetélhetnek, vagy a megszületett kiscicák maradandó következményekkel járó fejlődési zavart szenvednek. A magzatokban a parvovírus a kisagyat károsítja, az agyvelő ezen része a normálisnál lényegesen kisebb és fejletlenebb lesz. Az egyébként egészségesnek tűnő kiscicák súlyosan imbolyognak, mozgásuk összerendezetlen. A tünetek a kölykök helyváltoztató mozgásainak beindulásától, a 2-3. héttől észlelhetőek. A súlyos mozgászavar az alom valamennyi tagján jelentkezik, és az egész élet során megmarad, bár egyes macskák megtanulhatják bizonyos mértékben kompenzálni az imbolygást. Felnőtt macskákban a tünetek általában kevésbé drámaiak, és a túlélési esélyek jobbak, mint a kiscicák esetében, viszont az oltatlan példányok megbetegedhetnek. Az enyhe, sok esetben észrevétlenül maradt tünetekkel járó fertőzések gyakoriak a kifejlett állatokon. A betegség átvészelése masszív és tartós védettséget eredményez a kórokozó későbbi támadásaival szemben. A betegség megelőzése szempontjából a vakcinázásra és a kölykök környezetének fertőtlenítésére kell helyezni a hangsúlyt. A kórokozó ellen rendkívül jó hatásfokkal védő vakcinákat fejlesztettek ki, a védőoltásaikat megkapott kiscicák megbetegedésének esélye minimális. Az emlékeztető oltásokat évenként ismételve kell beadatni. Irodalmi források: Truyen, U. and Parrish C.R. (2000). Epidemiology and pathology of autonomous parvoviruses. In: S. Faisst and J. Rommelaere, Contributions to Microbiology: Parvoviruses. Karger AG, Basel, Schweiz, vol. 4. 149-162. Etienne Thiry: Clinical virology of the dog and cat, 2006 |
Címkefelhő
csiga - örökbefogadás - bemutatkozás - önbíráskodás - idős macska - veszély - evolúció - Iceboy - látványetetés - elírások - ír farkaskutya - vándorsólyom - vemhesség - varánusz - ugatás - pelikán - mérgeskígyó - kutyatáp - kullancsirtó - holló - gepárd - fóka - denevér - rendőrkutya - irtóhadjárat - előadás - betegség - bengáli macska - Skócia - Madagaszkár - Németország - mutáció - Domonyvölgy - védekezés - tapír - életmód - Tenerife - baleset - állatkert - vicces
{{VOTE}}
|
|||||||
|
||||||||
2007. World of Paws - All rights reserved
|