Tappancsvilág

www.tappancsvilag.hu



Navigáció : Hírközpont

Lyme borreliosis kutyákon |
2007.06.17.
Címkék: Lyme borreliosis, betegség, egészségvédelem, kullancs, kutya


  • a kórokozó
  • a fertőzés módjai
  • a betegség tünetei
  • a betegség megállapítása
  • a gyógykezelés
  • a megelőzés lehetőségei

 A Lyme borreliosis (régebbi nevén Lyme kór) egy baktériumok által előidézett betegség, melynek kórokozóit fertőzött kullancsok juttatják be az emberek és a kedvenc háziállatok szervezetébe.

        


A kórokozó

Emberek esetében az orvosi irodalom három kórokozót ismer: Borrelia burgdorferi sensu stricto, Borrelia garinii és Borrelia afzelii néven.
Ezek mindegyike jellegzetes vonzódást mutat bizonyos szervek irányában, amely a B. burgdorferi esetében az ízületek, a B. garinii az idegrendszert részesíti előnyben, míg a B. afzelii elsősorban a bőrt károsítja. Ennek megfelelően emberek esetében három kórokozó által kiváltott különböző megbetegedésekről beszélhetünk.

A kutyák számára betegséget okozó borréliák leírásaiban jelenleg több a feltételezés, mint a tény.
A szerzők többsége bizonyítottnak látja, hogy a B. burgdorferi sensu stricto megbetegíti a kutyákat, és több publikáció kijelenti ezt a B. garinii és a B. afzelii esetében is. Ezzel ellentétben a mai napig nem jelent meg olyan közlés a szakirodalomban, amely minden részletében, a kísérleti metodika, az eredmények és az ezek elemzéséből levont következtetések terén is bizonyítani tudta volna, hogy a B. garinii és a B. afzelii kétséget kizáróan képes megbetegíteni a kutyákat.
Annak következtében, hogy a B.b.sensu stricto kórokozó szerepe kutyán bizonyított, a B. garinii és a B. afzelii betegséget okozó képessége pedig vitatott, a laboratóriumi eredmények értékelése bonyolultabbá válik, illetve a kutyák számára megfelelő védőoltás kiválasztása is gondos mérlegelést igényel, amint ez később olvasható lesz.
További, legalább 4 különböző borrélia betegséget okozó szerepe még nem tisztázott, és várhatóan emelkedni fog a frissen felfedezett, és ismeretlen kórokozó képességű borréliák száma.  Emberek esetében valószínűsíthető, egyéb fajok esetében szinte bizonyosra vehető, hogy magasabb azon borréliák száma, amelyek képesek a szervezetben megtelepedni, és betegség tüneteinek kiváltása nélkül hasonló ellenanyag termelést kiváltani, mint a klinikai tüneteket is okozó borréliák.

 


A borréliák hosszú, vékony, hajlékony, dugóhúzó alakú mikroorganizmusok. Ostorszerű nyúlványaikkal önálló mozgásra képesek, folyadékokban élénken mozognak.
A kórokozók nem csak a véráramlás útján, „sodortatva magukat” terjednek, hanem aktívan vándorolnak is a szövetek között. A hossztengelye körül élénk forgó mozgást végző borréliák ugyanis átfúrják a sejtek falát. A borréliák különleges tulajdonságai közé tartozik az is, hogy az elpusztított sejt külső rétegébe burkolóznak, és ennek a rejtekében vándorolnak a szervezetben. Az immunrendszert komoly kihívás elé állítja a saját szervezet anyagából származó „köpeny” álcázásában közlekedő kórokozó felderítése. További gondot jelent az immunrendszer számára a felismerési fázisban, hogy a borréliák testidegen anyagokat alig termelnek, viszont egy egészen rendkívüli megoldással tartósan aktiválják a magasabb rendű szervezetekben az egyik fehérjebontó enzimet, ezért amerre elhaladnak, ott a lebomlási folyamatok kerülnek túlsúlyba. Az immunválasz ezen tényezők miatt szokatlanul lassan alakul ki, ennek figyelembe vétele fontos bizonyos laboratóriumi vizsgálati eredmények értékelésénél.


A fertőzés módjai

A fertőzés első számú útvonala a kullancsok által történő vérszívás, a kullancsok a kórokozó valódi vektorainak számítanak. A valódi vektorokban a kórokozók hónapokig fertőző képesek maradnak, illetve a kullancsok petéiben is megjelenhetnek, és az utódnemzedék is terjesztheti a fertőzést. 

Hazánkban a kórokozó átviteléért főként az Ixodes ricinus (a fenti képen)  kullancsfaj felelős, azonban más kullancsok borrélia terjesztése is ismert. A kórokozó egyéb módokon is behatolhat a magasabb rendű élőlények szervezetébe: borréliákat tartalmazó tej fogyasztása, az elporladt kullancsürülék vagy magának az elporladt kullancstetemnek a belégzése útján, illetve szennyezett környezetből bőrsérüléseken keresztüli fertőzés is létezik, azonban ezek jelentősége a kullancsok kórokozót terjesztő szerepéhez képest alárendelt. Egyéb vérszívó ízeltlábúak (főként bolha- és szúnyogfajok) közül több esetében igazolt, hogy a borréliák mechanikus átvitelére képesek, azonban nem valódi vektorok a kórokozó számára, és a betegség járványtanában betöltött szerepük nem jelentős.


Tünetek

A kullancsok által terjesztett kórokozók közül hazánkban a babesiosis mellett a Lyme borreliosis képviseli a legjelentősebb veszélyforrást. Amennyiben az eb megbetegszik, a kezdeti tünetek általában nem jellegzetesek. A láz, étvágytalanság, általános gyengeség még nem utalnak borrélia fertőzésre. Az embereken, a kullancs befúródásának helye körül megfigyelt, vörös, kokárdaszerűen terjeszkedő folt a kutyák pigmentált bőrén, a szőrtakaró alatt legtöbbször rejtve marad. Az állatorvosi rendelőkben Lyme borreliosis-t a túlnyomó többségben azon kutyáknál lehet megállapítani, amelyek ízületi fájdalmak következtében sántítanak, hosszabb ideje lázasak, esetleg a láz és a normál testhőmérsékletű állapotok váltakoznak náluk. Ezen tünetek a betegség elhúzódó formájára jellemzőek.  A nagy mértékben duzzadt, fájdalmas ízületekkel sántikáló, lesoványodott kutyák több hónapja, esetleg egy évnél is hosszabb ideje betegek. A sántaság több végtagon is jelentkezhet egy időben, illetve „vándorolhat” egyik lábról a másikra. A borréliák képesek szinte valamennyi szervben kárt tenni, ezért idegrendszeri- és bőrtünetek, szívpanaszok is előfordulhatnak. A kórokozók egy aktív folyamat után az immunrendszer által kevésbé elérhető helyekre húzódhatnak vissza a szervezetben, a steril gyógyulás, azaz a kórokozók teljes kitakarítása, jelentős kihívás elé állítja a védekező rendszert, és nem mindig valósul meg.   A borréliák számos esetben jelen lehetnek a kutyák szervezetében tünetek előidézése nélkül is. Az eb immunrendszere képes lehet legyűrni a kórokozókat, illetve behatolhatnak a szervezetbe  betegséget nem okozó borrélia fajok is.

 
        


A fertőzöttség megállapítása

Egy kórokozó baktérium által okozott betegség megállapítása során a diagnózis felállításában segítenek: az olyan jellegzetes klinikai tünetek, amelyek más betegség esetén nem fordulnak elő, és a kórokozó kimutatása a beteg szervezetéből, valamint az immunrendszer által a kórokozó ellen termelt speciális ellenanyagok kimutatása a megtámadott szervezetből.
Kutyák esetében a klinikai tünetek önmagukban csak a betegség gyanújának felvetéséhez elégségesek. A kezdeti szakasz jellegtelen, általános tünetei (láz, étvágytalanság, levertség) illetve a később jelentkező ízületi gyulladás miatti sántaság más okok miatt is kialakulhatnak.

A diagnózis megállapításához segítséget nyújt, amennyiben egyértelműen igazolható vagy kizárható a betegséget megelőzően vért szívott kullancs jelenléte a kutyán.
A kórokozó kiemelése, tenyésztése és meghatározása a beteg szervezetből nagy felkészültséget igénylő, hosszadalmas, költséges eljárás. A meghatározás folyamatába bevonva a baktérium genetikai anyagának elemzését, az adott borrélia faj igazolása is lehetővé válik. Az állatorvoslás területén rutinszerűen nem alkalmazzák, elvégzésére azonban hazánkban is nyílik lehetőség, ennek részleteiről a megfelelően felszerelt laboratóriumok adnak tájékoztatást.
A kórokozó ellen termelődött speciális ellenanyagok szintjének mérése a mindennapi állatorvosi gyakorlatban leginkább elterjedt eljárás. A gyorsan elvégezhető és viszonylag kevésbé költséges vizsgálat lényegében arról tájékoztat, hogy a borréliák jelen voltak vagy vannak a szervezetben. A vérminták elemzésével történő vizsgálatoknak van olyan típusa is, amelyik arról is információt nyújt, hogy a fertőzés korai vagy későbbi szakaszából származik-e az adott minta. Bizonyos vizsgáló módszerekkel lehetségessé válik elkülöníteni az egyes ellenanyagtípusokat, és –csoportokat, bár a pontos fajmeghatározásra még ezen korszerű eljárások sem képesek.
Lyme borreliosis esetén általánosságban megállapítható, hogy a vérminták laboratóriumi vizsgálatai a diagnózis felállításának egyik lehetőségét jelentik, de nem a biztosítékát.

 Ismeretesek olyan irodalmi források is, amelyek arról számolnak be, hogy klinikailag teljes mértékben egészséges kutyák vérmintáinak vizsgálati eredményeit Lyme borreliosis tüneteit mutató ebek hasonló eredményeivel összehasonlítva nem sikerült lényeges különbségeket kimutatni. Valamennyi laboratóriumi eredményt a kórelőzmény (vért szívott kullancs igazolása), járványtani helyzet ismerete  (fertőzött területen tartózkodás) és a klinikai kép változásaival összhangban szabad értékelni.


Gyógykezelés

Az állatorvoslásban a borréliák ellen többféle hatóanyagot is alkalmaznak. A gyógykezelés legkevesebb két hétig, sokszor ennél hosszabb ideig, esetenként hónapokig tart. A kórokozók leküzdését megnehezíti, hogy a vérkeringésből gyorsan eltűnnek, és a szervezet olyan zugaiban képesek elrejtőzni, ahol a gyógyszerek és az immunrendszer sejtjei nehezebben érik el őket.  A sikeres terápia feltétele a következetes végrehajtás. A szájon át adott, hosszú ideig tartó baktérium ellenes kezelés kedvezőtlen mellékhatásainak (bélflórára gyakorolt nem kívánt hatás, stb.) ellensúlyozására a kezelést irányító állatorvos egyéb - nem feltétlenül gyógyszer - készítmények adását is előírhatja. Bizonyos esetekben, különösen korábban elhanyagolt, beteg kutyáknál a leggondosabb gyógykezelés is eredménytelen maradhat.


Megelőzés

Egy olyan betegség esetében, amelynek diagnosztizálása jelentős kihívás elé állítja a szakembereket, a gyógykezelése pedig hosszadalmas és költséges, a megelőzésre kell fektetni a legnagyobb hangsúlyt.
Kutyák számára hazánkban jelenleg két különböző, Lyme borreliosis elleni vakcina van forgalomban.
A két vakcina más-más borréliák ellen ígér védelmet. Utalva az első részben leírtakra, az állatorvoslás korszerű irányzata bizonyítottnak látja, hogy a borréliák között jelentős különbségek vannak a szervezetbe való behatolási képesség, és betegség okozó képesség szempontjából. A Borrelia burgdorferi sensu stricto jelenti a legnagyobb veszélyt a kutyák szervezetében.

Az egyik vakcina, nevezzük „A”-nak, Borrelia burgdorferi sensu stricto (B.b. 212, Franciaországban izolált törzs) ellen nyújt védelmet. A másik termék, nevezzük „B”-nek, B. garinii és B. afzelii elleni védelmet alakít ki az oltott kutyákban.
A vakcinák ismertető anyagaiból és az állatorvosi irodalmi forrásokból megállapítható, hogy egy oltóanyag csak az adott borrélia(k) ellen alakít ki védelmet, más borréliák ellen nem. Ennek megfelelően az „A” a B. burgdorferi sensu stricto ellen véd, a B. garinii és B. afzelii ellen nem, a „B” pedig nem nyújt védelmet a B.b. sensu stricto ellen, viszont a B.garinii és a B. afzelii ellen igen.
Összefoglalva a vakcinázást érintő kérdéseket és az első részben leírtakat megállapítható, hogy a B. afzellii és B. garinii esetében nincs kísérlettel alátámasztható bizonyíték, hogy kutyákban megbetegedéseket képesek okozni. Ezzel szemben a B. Burgdorferi sensu stricto kórokozó képességét a Lyme-borreliosissal foglalkozó kutatók többsége elismeri. Az alkalmazandó vakcináról a négylábú kedvencek állatorvosai nyújtanak tájékoztatást a kutyák tulajdonosainak.
Kölyökkutyák számára alapozó védőoltásként két vakcinát alkalmaznak az állatorvosok, egymástól legalább két hét különbséggel. Az évenkénti újraoltás célszerű időpontja a tavaszi kullancsinváziót megelőző időszak. Fertőzésnek rendkívül nagy mértékben kitett területen megfontolandó az évenként kétszeri vakcinázás.

Megelőzés céljára ideális megoldás a támadó kullancsok elpusztítása, mielőtt a kórokozókat be tudták volna juttatni az áldozat szervezetébe. Amennyiben a kórokozók átvitelét általában ki lehet küszöbölni, az egyéb, kullancsok által terjesztett betegségek, pl. a babesiosis megelőzésében is megtettük a legfontosabb lépést. A kullancsok elleni védekezés részletei megtalálhatók a Tappancsvilág honlapon.



A borréliákról és kullancsokról mikroszkóp alatt készült képek közzétételét engedélyezte: prof. Frederic Beugnet

Felhasznált irodalom:
Guide to major vector born diseases of pets, 2002
The Merck Veterinary Manual IX., 2005



Kedvenc fotónk

Fotógalériák


Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!

{{VOTE}}

Tudta-e?
2012.01.01 -től csak igazoltan állatorvos által elvégzett, galandférgesség elleni kezelés után lehet kutyát bevinni az Egyesült Királyságba, Máltára, Írországba és Finnországba.

Lap tetejére
  Jogi nyilatkozat  
2007. World of Paws - All rights reserved