Tappancsvilág

Macsekok Dubrovnikban

|

A dalmát tengerpart látványos építészeti emlékeit, kitűnő éttermeket, mediterrán hangulatot és kedvenc fotómodelljeinket, a macskákat egyaránt megtaláltuk Dubrovnikban.A háború pusztításának nyomait egyre inkább eltakarítják, a háztetőkön piroslanak az utóbbi években rakott cserepek, de maradtak még lakatlan, romos udvarok az óváros területén. Ezek az igazi macskaparadicsomok, a zegzugos falmaradványok között zöldellő aljnövényzettel és a szomszédos kertekbe vezető rejtett ösvényekkel.

A cicák szemmel láthatóan nem éheztek a dalmát tengerparton, és feltehetően a bennük vígan élő bolhák sem. A dubrovniki óvárosban bolyongva több alkalommal találkoztunk már messziről kapitális bolhafészeknek tűnő macskákkal. Megállás nélkül nyalogatták magukat és vakaróztak. A macskák ügyessége és hajlékonysága ennél a pontnál egyébként jól kamatozik. A kifejlett macskabolha kevesebb napig marad életben a macskán, mint a kutyán. Az ügyes minitigrisek könnyebben megszabadulnak tőlük, mint az ebek. A gondos tisztálkodás persze hiába távolít el egy bolhát, ha a helyébe három ugrik a környezetben frissen kikelt bábokból. Nem tudunk arról, hogy a mészkőből faragott lépcsők és a középkori hangulat vonzaná a bolhákat, a külső élősködők elleni kezelés elmaradása a macskákon viszont annál inkább.

A kiterjedt macskapopuláció a bolháknak jó hír, a madaraknak már kevésbé. A sarlósfecskék elérhetetlen magasságokban száguldoznak, a táplálékukat földön keresgélő fajoknak viszont szemfülesnek kell lenniük. A dubrovniki galambokra jelentős szelekciós nyomás nehezedik, renyhe álomkóros nemigen marad meg közöttük. Az éberség ennyi portyázó macska között alapkövetelmény az életben maradáshoz, az elbambulás pedig a macskatáppá válás köztes állomása. Ehhez csak annyit tudtunk hozzá tenni, hogy hajrá galambok.

Élményekkel megrakodva tértünk haza a dalmát tengerpartról, ennek egyik szeletét szerettük volna megosztani az olvasóinkkal.

vissza