Tappancsvilág

Tavaszi séta

|

A kutyát pedig sétáltatni kell – olyan alapigazság ez, mint a „navigare necesse est” – hajózni muszáj. Sétáltatni kell, télen és nyáron és persze tavasszal-ősszel is.  Még a kertben tartott kutyák is igénylik, hogy a gazdi néha elvigye őket „világot látni”, mert a kert kétségtelenül megkönnyíti életüket, de az érdekes szagok, illatok, amik odakintről áradnak be, oly csábítóak. Meg aztán, kevesen rendelkeznek akkora ingatlannal, ami egy, akár csak kis, vagy közepes méretű eb mozgásigényét kielégíti, különösen itt a fővárosban.

A városi kutyák számára a kapcsolatot a külvilággal a napi (legalább) kétszeri séta jelenti és persze a dolgukat is ilyenkor végzik el. Mire érdemes ügyelni, mire kell odafigyelni a séta során? Ha nincs a közelben kutyafuttató, ahol biztonságosan elengedhetjük az ebet, mindenképp pórázon tartva vezessük, még a legmegbízhatóbb, legfegyelmezettebb állatot is. Mert a szembejövő, aki esetleg tart a kutyáktól, de még jómagam is, akit igazán nem vádolhatnak kutya-iszonnyal, elbizonytalanodom, ha egy borjúnyi lihegő jószág szimatolgat körül.  És óvjuk ezzel a kutyát is, mert nem csak a forgalmasabb utak mentén, de bárhol előfordulhat, hogy kedvencünk letéved az úttestre, a saját testi épségét veszélyeztetve. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a tavasz a tüzelés ideje is. Ha egy pórázáról elengedett tüzelő szuka összeakad egy, szintén szabadon futkározó kannal, lesz velük dolga a két gazdának, míg szétválasztják őket. A bevásárlást, miegyebet, ne a séta közben intézzük, mert szomorú látvány a bolt előtt kikötött kutya. Ezt az időt, ha már tartjuk, szánjuk rá, legyen ez az ő mulatsága.

És még nagyobb a mulatság, ha kirándulni visszük. A budai hegyek, a Pest környéki nyílt területek nagyszerű terepet kínálnak a barangolásra, kalandozásra. A lakásban tartott kutya számára hatalmas kaland, ha természetes környezetbe jut, de ilyenkor se feledkezzünk meg a pórázról. Nem csak azért, mert könnyen elveszítheti egymást kutya és gazdája, de ne feledkezzünk meg például arról sem, hogy a szabadon futkározó jószágot hajtja a vadászösztön. Követi a nyomokat, hajtja a vadat, még a jól nevelt kutya is és könnyen kárt tehet, kisebb vadon élő állatokban. Arról az el nem hanyagolható tényről nem is beszélve, hogy felügyelet nélkül veszélybe sodorhatja magát, de akár még gazdáját is.

Vegyünk egy egyszerű – bár szerencsére csak elképzelt – helyzetet. A budai hegyekbe kirándulva elengedjük a kutyát s az felszabadultan keresgél, szimatol körülöttünk.
 - Hopp – egy érdekes illat és máris szem elől veszítettük.
A kutya vaddisznó-szagot fogott, és mivel ügyes, be is cserkészte a vadat. Viszont az a koca, ami nem rég ellett nem veszi jó néven, ha malacait háborgatják, hát támad. A megriadt eb hol keres menedéket? Természetesen rohan vissza gazdihoz, nyomában a dühödt vaddisznóval. Gondolom, egyikünk se szeretne találkozni vele… A véres tragédiákat hagyjuk meg az ókori görög drámaíróknak. Nem akarok tanácsokat osztogatni és senkit sem kioktatni, csak arra kérnék minden kutyatulajdonost, megfontoltan, meggondoltan sétáljon kedvencével. Akkor igazi a játék s marad boldog a kutya s a gazdi is…

 

Fotók: OTAM Kft., minden jog fenntartva

vissza