Macskák külső élősködői
Kedvenc macskáink vérbeli felfedezők, ezért ösztönös kíváncsiságuktól hajtva bebarangolják a ház és a kert minden zugát, gyakorta járnak szomszédolni és nagy kedvvel csatangolnak erdős-bokros területeken is. A kalandozás során más macskáktól esetleg kutyáktól közvetlenül, vagy a többi állat által gyakran látogatott helyeken a környezetből is különféle külső élősködőkkel fertőződhetnek.
A bolhásság a leggyakoribb probléma a macskákon. A szédítő ugrásokra képes vérszívók közül az egyiknek a karrierje is hasonlóan szédítő, ugyanis a macskabolha (Ctenocephalides felis) nem csak a cicákon fordul elő túlnyomó többségben, hanem a kutyabolhát fokozatosan kiszorítva, napjainkban már kutyákon is ez a domináns bolhafaj. A macskabolha sikerének egyik oka az, hogy több gazdához is alkalmazkodott, a macskán és a kutyán kívül akár az embert is megcsipkedheti. Elvétve más bolhafajok is élősködhetnek a cicákon, mint a kutyabolha (Ctenocephalides canis) vagy emberbolha (Pulex irritans). A kifejlett állapotban néhány milliméter nagyságú bolhák a vérszíváson kívül számos egyéb módon károsítják a macskákat, allergiás bőrgyulladást okozhatnak, kórokozókat és bélférgeket terjesztenek. A bolhás macska sokkal ritkábban vakarózik, mint a bolhás eb, viszont a szokottnál is gyakrabban nyalogatja magát, ezt azonban a tulajdonosok gyakran annak tudják be, hogy kedvencük milyen tiszta állat, szeret mosakodni. Amennyiben a cica szőrén öt kifejlett bolhát találunk, ez egyben azt jelenti, hogy a környezetében mintegy 95 bolha fejlődési alak búvik meg és várja az alkalmat, hogy kifejlett bolhává alakulva vért szívhasson.
További részletek a bolhákról >>
A kullancsokkal (hazánkban főként Ixodes és Dermacentor fajok) való találkozáshoz a macskáknak nem kell a legközelebbi bokrokkal, aljnövényzettel dúsan benőtt területig elsétálni, ugyanis a kullancsok a gondozott kertekben és parkokban is megtelepedhetnek. A többnyire sötét színű élősködők kifejlődve 2-3 milliméter nagyságúak, viszont a nőstény kullancs vérszívást követően akár borsó-bab méretet is elérhet. A kullancs csípésének a helyén, kis területen bőrgyulladás alakulhat ki, azonban az igazi kockázatot a kórokozók átvitele jelenti. A kullancsok többféle fertőző betegséget terjesztenek vérszívás során, ezek közül a Lyme borreliosis (régebbi nevén Lyme kór) emberre és kutyákra bizonyítottan veszélyt jelent és az utóbbi évek kutatásai valószínűsítik, hogy macskákat is megbetegít.
További részletek a kullancsokról >>
A rühösség macskákon két különböző rühatka kártétele következtében alakulhat ki. A leggyakoribb a fülrühösség (a parazita neve: Otodectes cynotis), amelyre a fejrázás, vakarózás, külső hallójárat gyulladás, elhanyagolt esetekben már fejoldaltartás, súlyos szövődményként egyensúlyzavar jellemző. A külső hallójáratban nagy mennyiségű, barna, ragadós váladék képződik. A kifejlett állapotban mintegy 0,3 milliméter nagyságú, a külső hallójáratban mászkáló rühatkák fültükrözés során felfedezhetők. A lényegesen ritkábban előforduló fejrühösség (ez az élősködő a Notoedres cati) jellemzően a fejen, a fül külső felületén, a nyakon, esetenként a mellső lábakon okoz apró, göbös, viszkető elváltozást. Ez a rühatkafaj beássa magát a szerencsétlen macska bőrének rétegei közé, ezért a bőr felszínén való keresgélés helyett a kimutatását célzó vizsgálatokhoz is bőrkaparékot kell a laboratóriumba küldeni.
A mélyen a bőrben élősködő szőrtüszőatka (Demodex cati) az egészséges macskákon is kisebb számban előfordul, anélkül, hogy bármilyen látható elváltozást okozna. Tüneteket a macskák elenyésző részén okoz. Ezen rendkívül ritka esetekben a macska immunrendszere meggyengül, ezért nem képes a szőrtüszőatkák elszaporodását korlátozni, és szőrhullással, a bőr megvastagodásával, súlyos esetekben gennyes bőrgyulladással járó betegség alakul ki.
Sasszemű gazdik által már szabad szemmel is felfedezhetők a kifejlett állapotban mintegy 0,5 milliméter nagyságú, sárgás színű ragadozóatkák (Cheyletiella fajok). Megjelenésük következtében a macskán a fejen és a gerinc vonalában szőrhullás, apró bőrsérülések és fehér, korpaszerű anyag felrakódása várható. Ezek a paraziták leginkább hosszúszőrű cicákat károsítanak és ha például az ölben dajkált kedvenc állatról átmásznak az emberre, a gazdiba is belekóstolnak.
A macskáink szőrzetét rágcsáló szőrtetvek (Felicola subrostratus) alig valamivel nőnek nagyobbra az 1 milliméteres nagyságnál, sárgás színűek, szőrhullást, korpázást, bőrgyulladást okozhatnak. A rendkívül gyakori bolhásság és fülrühösség valamint a kullancsok egyre fokozódó támadásához képest a szőrtetvesség igencsak ritkán megállapított parazitózis.
A macskák sűrű és hosszú szőrzete kedvező feltételeket biztosít az élősködők megtelepedéséhez. A különböző paraziták táplálkozási módja, szaporodási ciklusa erősen eltérhet egymástól, ami nem csak az általuk okozott kártételek sokféleségét eredményezi, de megnehezíti az ellenük történő védekezést is. További gondot okoz, hogy bizonyos, kutyákon kitűnően működő hatóanyagok a macskákon súlyos, akár végzetes mérgezést okoznak.
Tilos macskákat kezelni permetrint, diazinont, foximot tartalmazó készítményekkel.
Bizonyos permetrin tartalmú szerekkel a macskával szoros kontaktusban élő (kölcsönös nyalogatás) kutyák kezelése sem ajánlott a cicák védelme érdekében. Minden esetben ellenőrizzük, hogy a macska kezelésére szánt készítmény nem tartalmazza-e a fent felsoroltakat. A macskák külső élősködők elleni védelmének egész évre kiterjedő programját beszéljük meg kedvenceink állatorvosával.
A bolhásság a leggyakoribb probléma a macskákon. A szédítő ugrásokra képes vérszívók közül az egyiknek a karrierje is hasonlóan szédítő, ugyanis a macskabolha (Ctenocephalides felis) nem csak a cicákon fordul elő túlnyomó többségben, hanem a kutyabolhát fokozatosan kiszorítva, napjainkban már kutyákon is ez a domináns bolhafaj. A macskabolha sikerének egyik oka az, hogy több gazdához is alkalmazkodott, a macskán és a kutyán kívül akár az embert is megcsipkedheti. Elvétve más bolhafajok is élősködhetnek a cicákon, mint a kutyabolha (Ctenocephalides canis) vagy emberbolha (Pulex irritans). A kifejlett állapotban néhány milliméter nagyságú bolhák a vérszíváson kívül számos egyéb módon károsítják a macskákat, allergiás bőrgyulladást okozhatnak, kórokozókat és bélférgeket terjesztenek. A bolhás macska sokkal ritkábban vakarózik, mint a bolhás eb, viszont a szokottnál is gyakrabban nyalogatja magát, ezt azonban a tulajdonosok gyakran annak tudják be, hogy kedvencük milyen tiszta állat, szeret mosakodni. Amennyiben a cica szőrén öt kifejlett bolhát találunk, ez egyben azt jelenti, hogy a környezetében mintegy 95 bolha fejlődési alak búvik meg és várja az alkalmat, hogy kifejlett bolhává alakulva vért szívhasson.További részletek a bolhákról >>
További részletek a kullancsokról >>
A rühösség macskákon két különböző rühatka kártétele következtében alakulhat ki. A leggyakoribb a fülrühösség (a parazita neve: Otodectes cynotis), amelyre a fejrázás, vakarózás, külső hallójárat gyulladás, elhanyagolt esetekben már fejoldaltartás, súlyos szövődményként egyensúlyzavar jellemző. A külső hallójáratban nagy mennyiségű, barna, ragadós váladék képződik. A kifejlett állapotban mintegy 0,3 milliméter nagyságú, a külső hallójáratban mászkáló rühatkák fültükrözés során felfedezhetők. A lényegesen ritkábban előforduló fejrühösség (ez az élősködő a Notoedres cati) jellemzően a fejen, a fül külső felületén, a nyakon, esetenként a mellső lábakon okoz apró, göbös, viszkető elváltozást. Ez a rühatkafaj beássa magát a szerencsétlen macska bőrének rétegei közé, ezért a bőr felszínén való keresgélés helyett a kimutatását célzó vizsgálatokhoz is bőrkaparékot kell a laboratóriumba küldeni.
A mélyen a bőrben élősködő szőrtüszőatka (Demodex cati) az egészséges macskákon is kisebb számban előfordul, anélkül, hogy bármilyen látható elváltozást okozna. Tüneteket a macskák elenyésző részén okoz. Ezen rendkívül ritka esetekben a macska immunrendszere meggyengül, ezért nem képes a szőrtüszőatkák elszaporodását korlátozni, és szőrhullással, a bőr megvastagodásával, súlyos esetekben gennyes bőrgyulladással járó betegség alakul ki.
Sasszemű gazdik által már szabad szemmel is felfedezhetők a kifejlett állapotban mintegy 0,5 milliméter nagyságú, sárgás színű ragadozóatkák (Cheyletiella fajok). Megjelenésük következtében a macskán a fejen és a gerinc vonalában szőrhullás, apró bőrsérülések és fehér, korpaszerű anyag felrakódása várható. Ezek a paraziták leginkább hosszúszőrű cicákat károsítanak és ha például az ölben dajkált kedvenc állatról átmásznak az emberre, a gazdiba is belekóstolnak.
A macskáink szőrzetét rágcsáló szőrtetvek (Felicola subrostratus) alig valamivel nőnek nagyobbra az 1 milliméteres nagyságnál, sárgás színűek, szőrhullást, korpázást, bőrgyulladást okozhatnak. A rendkívül gyakori bolhásság és fülrühösség valamint a kullancsok egyre fokozódó támadásához képest a szőrtetvesség igencsak ritkán megállapított parazitózis.
A macskák sűrű és hosszú szőrzete kedvező feltételeket biztosít az élősködők megtelepedéséhez. A különböző paraziták táplálkozási módja, szaporodási ciklusa erősen eltérhet egymástól, ami nem csak az általuk okozott kártételek sokféleségét eredményezi, de megnehezíti az ellenük történő védekezést is. További gondot okoz, hogy bizonyos, kutyákon kitűnően működő hatóanyagok a macskákon súlyos, akár végzetes mérgezést okoznak.
Tilos macskákat kezelni permetrint, diazinont, foximot tartalmazó készítményekkel.
Bizonyos permetrin tartalmú szerekkel a macskával szoros kontaktusban élő (kölcsönös nyalogatás) kutyák kezelése sem ajánlott a cicák védelme érdekében. Minden esetben ellenőrizzük, hogy a macska kezelésére szánt készítmény nem tartalmazza-e a fent felsoroltakat. A macskák külső élősködők elleni védelmének egész évre kiterjedő programját beszéljük meg kedvenceink állatorvosával.
